---

 


MENÜ

Elgondolkodtató dolgok...
>
  Tudod-e, hogy azaz ember, aki lelkileg erősnek tűnik, az
valójában érzékeny és gyenge?
>
  Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat
  védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?
>
  Tudod-e, hogy a 3 legnehezebben kimondható szó a
  "Szeretlek!", "Bocsáss meg!", és "Kérlek, segíts!"?
>
  Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok
> rendelkeznek a legnagyobb önbizalommal?
>
  Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a
> legelégedettebbek a külsőjükkel?
>
  Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem
  akarnak látszani, és segítségre, megértésre vágynak?
>
  Tudod-e, hogyha valakin segítesz, az a segítség mindig
> visszakerül hozzád?
>
  Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek,
  mint a szemébe mondani, ÁM sokkal értékesebb a szemébe
> mondani?
>
  Tudod-e, hogyha valamit becsületesen, a szívedböl kérsz, az
> a kérésed teljesül?
>
Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint az egészség,
> a gazdagság, vagy a szerelem.
>
Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel lepődve, mi
> mindent meg tudsz tenni a gondolataiddal.

 

„Elfogadáson van a lényeg, nem az elvárásokon. Amikor lelkileg és érzelmileg a padlóra kerülsz, azonnal elvárod magadtól, hogy minél előbb fel tudj állni, de minél magasabbak az elvárásaid magaddal szemben, annál jobban görcsössé válsz és nem fog sikerülni. Mert előszőr el kell fogadnod a megváltozott élethelyzetet, amibe kerültél. Minél kevesebbet vársz el, annál felszabadultabb lehetsz, mert elfogadod azt, ami van, amin jelen pillanatban nem tudsz változtatni! Az elfogadás tehát felszabadít némileg a lelki nyomás alól, talpra állit emberileg és végre nem görcsölsz, hanem képes vagy tiszta fejjel végig gondolni a történteket. De attól még, hogy elfogadod az adott helyzetet, még nem biztos, hogy túl is vagy rajta. Nem! Az még hosszú és fáradságos munka lesz, ha egyáltalán sikerül, mert van a lelki fájdalomnak olyan foka amin egyszerűen képtelen túl lenni az ember. A múló évek lassan tompitják a fájdalom emlékét és az ember megtanulja elrejteni mások elől, de igazából a lelke mélyén, hordozza magában egy életen át csendesen!”

 

„A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az,hogy ő sem tud hinni senkinek, betegesen gyanakvó, koncepciókat állit fel és mindenbe belemagyarázza a maga vélt sérelmét. A hazug embert tehát onnan ismerni fel leginkább, hogy másokat gyakran hazugnak nevez.”

 

„Választási képességgel rendelkező teremtmények vagyunk, megesik, hogy rosszul döntünk. Bántó szavakat mondunk, és vétünk egymás ellen. Ha az adott pillanatban jogosnak is tűntek a szemünkben, később megbánjuk ezeket. Mert nem szükségszerű, hogy a múltbeli hibáinkat a jövőben is elkövessük. Szakíthatunk hibás döntéseinkkel, és választhatjuk a kompromisszumokat és az újrakezdés lehetőségét saját boldogságunk érdekében.”

 

„A hűség nem érzés, hanem döntés, nem kérdés, hanem válasz mindenre!”

 

„Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, feladhatták volna, választhatták volna a könnyebb utat, de nem tették. Továbbmentek, pedig néha a pokolba kivánták az egészet, nem adták fel akkor sem amikor már reményük sem volt a sikerre, ha el is buktak, újból és újból feltápászkodtak a földről, mert volt kibe kapaszkodniuk és volt miben hinniük. Akad még jó ebben a világban, lehet, hogy nem a szerelem az és biztos, hogy nem a pénz amiért érdemes küzdeni. De egy biztos ha van egy igazi barátod, már nem vagy egyedűl, már megéri küzdened, már megéri élned.”

 

„Semmi sem félelmetesebb a kételkedésnél. A kételkedés embereket választ el. Olyan méreg, ami barátságokat porlaszt szét és kellemes kapcsolatokat darabol fel. Olyan tüske, ami irritál és sebez”

 

„Én megölöm magam! Ennél jobb már úgy sem lehet, hisz otthagyott a barátom! Istenem, úgy szerettem őt és ő is engem! Nem, nem... ő nem szeretett, ő végig egy másik lányba volt szerelmes! Ó, de hülye is voltam, hogy hittem neki! De most már vége. Vége az egész szenvedésemnek, mert öngyilkos leszek!

Igen, most végre önző lehetek, és csak magamra fogok gondolni, nem fog érdekelni más szenvedése!

Tudom is, hogyan fogom csinálni!

Először iszok egy kis alkoholt, hogy legyen erőm megtenni. Utána vizet engedek a kádba, majd beveszek egy marék altatót, iszok rá még egy kis alkoholt - tiszta kábszer -, a  kettő együtt úgyis légzésleállást okoz. Mindezek után beülök a kádba, fogok egy pengét és felvágom az ereimet. Milyen röhejes helyzet, hisz mindig is irtóztam a vértől, most meg benne úszkálok! De ez már nem érdekel, hiszen az altatóktól tiszta kába vagyok.

 

 

Tánc

„A tánc a lélek rejtett nyelve”

(Martha Graham)

„A mosoly legrövidebb út két ember között, a tánc pedig legrövidebb út két lélek között.”

 

„A tánc túláradó öröm, szeretet és szenvedély nélkül üres technikai mozdulatsor..."

 

„Táncolok míg élek, mert tánc nélkül nincs élet!"

 

„A táncban megtanulunk szavak nélkül,a test,a lélek,érzelmeink,nőiségünk finom nyelvén kommunikálni..."

 

„A tánc a karok és lábak költészete, a kecses és iszonyatos anyag, maga a mozdulat lehel bele lelket."

 

„Amikor táncolsz, nem az a célod, hogy egy bizonyos pontra megérkezz a táncparketten, hanem hogy minden lépést élvezz, míg odaérsz.”(Wayne Dyer)

 

„Az ember legigazabb kinyilvánulása a tánca és a zenéje...a testek sohasem hazudnak."

 

"Egy mozdulat se túl nehéz, egy pörgés se túl összetett. A partneremnek"

 

„Nem olyan emberekre vágyom, akik táncolni akarnak. Olyanokra, akiknek táncolniuk kell

 

„Ha a táncunkat nézed, a szívünk szavait hallod"

 

„Aki reményben él, zene nélkül is táncol0"


„A táncban a lélek mintegy megszabadul a rögtől, s látható ritmikában fejezi ki magát. A táncosnak testi produkciója tehát szimbolikus"

 

„A tánc az, amivel nem lehet betelni, amiből sohase lehet elég, ugyanegy forma százféle alakítása, ugyanegy téma sokszoros variációja..."

 

„Ha a lábuk nincs is a helyén, a szívük ott van."(Christian M. Chensvold, kezdő swingesekről)

 

„A hátsód rázásával környezetbarát leszel."(David Byrn

 

„A szép mozgás a szem muzsikája"

 

ZENE

,,A zenének hangosan kell szólnia,hogy ne halljuk,hogyan omlik össze a világ..."

,,A zene minden szomorúságunknak, minden örömünknek hangot ad. Senki számára nem kell lefordítani

,,A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő. Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik

,,A zene az, melynek segítségével hatást gyakorolhatunk az emberi lélekre; egy fontos eszköz, amely segít nekünk a lélekkel kommunikálni.

,,Az emberi szív mélyére világosságot deríteni, ez a zene hitvatása"

,,A zene még a versnél is jobban, inkább az érzéshez szól, mint az értelemhez, az érzés pedig türelmetlenebb az értelemnél

,,A zene, ha elrepít innen, az nekem a minden"

,,Az embereket meg lehet ismerni a zenén keresztül, amit hallgatnak."

,,Ahol a szavak elhagynak bennünket, ott kezdődik a zene."

 

ÉLET

 

„Néha az élet egyszerűnek látszik,

a képzelet az érzelmekkel játszik.

Van úgy, hogy mindent elront egy félreértett szó,

üvöltessz, tombolsz, pedig ölelni volna jó.

A szív szeret, de hamis a szó,

csak ülsz csendben, sírni volna jó...”

 

„Csak úgy lehet élni, ha bizonyos határokat átlépsz”

 

„Vannak ellenségeid? Jó, ez azt jeleni, hogy valamikor valamit felépítettél már az életben

 

„Csak az érti meg az életet, aki tudja
hogy az élet nem szabályos, nem logikus, nem igazságos
nem szimmetrikus, nem kiszámítható

 

„Hisz a jó meg a rossz együtt jár
S neked harcolni, hinni kell
Álmaid többé ne add fel,
Szavaid súlyát te döntsd el

 

„Olykor-olykor mindenki szívesen átadja magát a fantáziának. Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen, a szerepjátszás egyszerű játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk, és ha másokat is meg tudunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van

 

„Ott benn tünemények suhognak
lámpás éjszakában ragyognak
a színek fémessé szépülnek
szavakból paloták épülnek

 

„Mindannyiunknak van egy ismeretlen részünk, ami ha felszínre kerül, csodákra képes

 

„Hagyjatok szaladni még tündérekbe hinni fehér csészéből szelíden fehér tejet inni

„Valahányszor egy kisgyermek azt mondja nem hiszek a tündérekben egy kis tündérke holtan esik össze

 

„Minden szép zene és jó sor egy pillanatra felébreszt. Ne feledd: ha így élsz, te is művész vagy, akkor is, ha nem tudsz festeni vagy verset írni. Az élet művésze vagy. Mert a legcsodálatosabb műalkotás mégiscsak te magad vagy. És az életed.”

 

„Van, akinek ott vagy, van, aki meg elképzel

 

 

REMÉNY

 

Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára

 

„A remény az ami igazán számít”

 

„Talán könnyebb élni a borzalmak között, mikor az ember szívében ott a remény, mint élni az úgynevezett rendes életet remény nélkül

 

„Sokak szerint a remény erőt ad, mások viszont, akik már reméltek, nemcsak úgy ímmel-ámmal, hanem igazán, azok tudják, hogy ez pont fordítva van: a reményhez kell az erő. Sokkal több erő kell hozzá, mint a reménytelenséghez. És szégyen, nem szégyen, az ember ereje, főleg ősszel, véges

 

„Holnap, lehet, sírni fogok, de holnapután, lehet, mosolyogni. Ez elég. Ilyen az élet. Ha nem vesztem el a reményt, a holnap jönni fog

 

„A támasz, amelyet az ember az életben a leggyakrabban használ, az a remény

 

„Mikor eljön az az időszakod
Hogy elveszted a reményed
S arra a döntésre jutsz
Hogy a halálba fusz
Gondold át egy pillanatra,
Vajon megéri az a fájdalmas nap
Gondolj olykor barátaidra
Gondolj azokra kik melletted állnak
Fájna nekik ha elmennél
Fájna nekik ha el se köszönnél
Bármi baj van ők segítenek
Segítik ezt átvészelni neked
De a legfontosabbat se felejtsd el
A remény téged sose hagy el
S ha másban nem is de bízz önmagadba
S hidd el meglátod a jót a rosszba

 
 KITARTÁS

„Legyen meg az önfegyelmed arra, hogy megtedd az apróbb dolgokat, melyeket nem szeretsz, azért, hogy életedet olyan dolgokkal tölthesd el, melyeket nagyon-nagyon szeretsz

 

„Amíg az ember kitart, mindig van reménye a változásra. Az életet nem szabad eldobni. Akármilyen rosszra fordulnak is, akármilyen feketének látszanak is a dolgok, nem szabad feladni

 

„Az ember erről álmodik éjszaka. Nappal látja, hogy kilométeres akadályok tornyosulnak közte és a vágya tárgya között, de meggyőzi magát, hogy megvan az ereje, hogy túljusson rajtuk. És még akkor is ezt mondja magának, amikor az első akadályon átbukva véresen, zúzottan, nyomorultul terül el.”

 

„Az, hogy az előtted álló út hosszú, még nem ok arra, hogy lelassíts

 

„Mikor elfárad a szárny és elcsügged a szív, és úgy érzitek, nem tudtok tovább repülni, akkor már félúton jártok

 

„Ha feltétel nélkül elköteleződsz a célod elérése iránt, és ha ez a döntésed elég erős, biztos, hogy megtalálod az utat és a módot, hogy elérd a célodat

 

„Az életben nem szabad attól félni, hogy olyan helyzetekbe kerülsz, amelyekben új kihívásokkal találkozol. Ettől válik érdekessé, s végső soron ez hozza ki belőled is a legtöbbet

 

„A vereség azt jelenti, hogy nem futamodtál meg, nem adtad fel. Szembementél a lehetetlennel, és küzdöttél, amíg képes voltál rá. Valóban erőssé válni azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények között nem adod fel

 

„Őrizd meg az emlékezetedben az életed hátralévő részére azokat a jó dolgokat, melyek a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják képességeidet, és önbizalmat adnak bármilyen nehézséggel szemben

 

„A labirintus olyan, akár az élet. Bármelyik úton indulsz el, sohasem tudhatod, célhoz vezet-e, vagy zsákutcába jutsz...? De aki bölcs és kitartó, no és van elég ereje is, az végül rátalál a helyes útra, és még idejében eléri azt, amire vágyott

 

„Építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra, s újra
amit lerombol benned
a nappalok háborúja.

Ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat
Nélküled föl újra nem loboghat

 

„Ha feltétel nélkül elköteleződsz a célod elérése iránt, és ha ez a döntésed elég erős, biztos, hogy megtalálod az utat és a módot, hogy elérd a célodat

 

„Az élet egyfolytában földet lapátol ránk vagy kókuszdiókat dobál a fejünkre, de mi csak akkor juthatunk ki a kútból, ha minden alkalommal reagálunk. Minden probléma alkalmat nyújt arra, hogy tegyünk egy lépést előre, minden problémára van megoldás, ha nem hagyjuk legyőzni magunkat

 

„Féltve őrzött álmunk mindig visz tovább
Megtart, mint egy háló, ringat, hogyha fáj
Néha majd az úton zsákutcába érsz
De közben annyi újat átélsz és remélsz

 

„Néha reménytelen az életünk, mi mégis kitartunk, és felcsillan a remény

 

Gyűlölet
 
Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme
   

A szeretet és a gyűlölet nem ellentétesek egymással. A szeretet ellentéte a közönyösség. A gyűlölet szeretet, amely akadályokba ütközött, s ezért az ellentétes oldalára fordult

 

Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak

 

A gyűlölet a gyengék haragja


Mi más volna a gyűlölet, mint elfojtott szeretet, amely méreggé vált a gyűlölő és a gyűlölt számára egyaránt

 

Nem a szerelem a legdrágább érzelem (...). A legdrágább érzelem a gyűlölet. Mert a gyűlölet élve emészt el, jóval azelőtt, hogy megölne

 

„Gyűlöllek, mert másé vagy
Gyűlöllek, mert ez téged hidegen hagy
Gyűlöllek, mert sírva töltök minden éjszakát
Gyűlöllek, már nem hallom az éj szavát
Gyűlöllek mindenért, mert szeretlek
Gyűlöllek, mert veled boldog soha nem lehetek
Gyűlöllek, minden percért, mit nélküled töltök
Gyűlöllek, mert folyton várom a jöttöd
De te nem jössz

 

Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel 
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel 
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre 
Gyűlöletem oly heves hogy rímet hányok tőle
Gyűlölöm ha hazudsz, azt is gyűlölöm, ha nem 
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém

És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, cseppet sem, szemernyit sem
Nem gyűlöllek én

„Gyűlölöm magam, mert szeretlek
gyűlölöm magam, és téged is gyűlöllek
Gyűlölöm a mosolyod
a hangod, az illatod
gyűlölöm minden mozdulatod
Gyűlölöm, ahogy nézel
gyűlölöm, ahogy engem néze
ha viszonzod pillantásom
ha kiolvasod szememből a gondolatom
Gyűlölöm, ahogy vezetsz
gyűlölöm, ahogy szeretsz
ahogy törődsz velem és féltesz
gyűlölöm, ha rám nevetsz
Gyűlölöm, ahogy jársz
ahogy ülsz és ahogy állsz
Gyűlölöm, ahogy hordod hajad
gyűlölöm, ahogy iszod a kávédat
Gyűlölöm, ha látlak és azt is ha nem
gyűlölöm, gyűlölöm az érzéseimet
Gyűlölöm, ha jól nézel ki
gyűlölök rólad álmodni
gyűlölöm az inged, amit szeretsz
gyűlölöm a közös emlékeinket
Gyűlölöm a könnyeim
azt, hogy elfelejtesz könnyedén
Gyűlölöm, hogy még mindig érted sírok
hogy rólad szól a vers, amit írok
De legjobban gyűlölöm azt
hogy gyűlölni egyáltalán nem tudlak
még mindig itt élsz bennem
és ha történik valami rossz az életemben
visszahúz hozzád a szívem
és magam előtt látlak, ha becsukom a szemem
Gyűlölöm, hogy nem tudok szabadulni tőled
magadhoz láncolsz és rabul ejtesz
Gyűlölöm magam, mert szeretlek
gyűlölöm magam, és téged is gyűlöllek

„Gyűlölöm a percet, mikor téged megismertelek
Láttalak, sőt most is látom a soha el nem múló pillanatot
A sorsdöntőt, A végzetest
Bárcsak meg nem történtté tehetném
Bárcsak! HIÁBA VALÓ KIÁLTÁS
Gyűlölöm a percet, mikor téged megismertelek
Látom mosolyod, a zavart, mit furcsa lényem keltett
Később az izgalmat is láttam, a vágyat utánam
És bedőltem a csapdádba, te pedig az enyémbe



Egyre mélyebbre, a zuhanó sötétségbe
Gyűlölöm a percet, mikor téged megismertelek
Gyűlölöm a percet, mikor Te elhagytál engemet
Gyűlölöm a fájdalmat, mit okoztál
Gyűlölöm, hogy újrakezdtem
Nem egyszer és nem kétszer, hanem négyszer
Gyűlölöm, hogy hagytalak elmenni
Gyűlölöm, hogy hagytam hogy velem légy
Gyűlölöm, hogy hagytam, hogy hozzámérj
Gyűlölöm, hogy Újra és Újra a rabod vagyok
Gyűlölöm előre a percet, mikor újra látlak
Mert foglak. Tudom.
Gyűlölöm a percet, a szíved hazug vallomását
Gyűlölöm minden mondatod
Gyűlölök mindent, mi hozzád köt
Gyűlölöm magam, mert hozzád köt
Gyűlölök mindent, mi Te vagy
Gyűlölöm, hogy hagytam, hogy Ne szeress
Gyűlölöm, hogy nem vagy velem, de
Gyűlölöm azt is, ha itt vagy
Gyűlölöm a fájdalmat, mit nekem okoztál
Gyűlölöm, hogy nem bántottalak egyszer sem
Gyűlölöm, hogy mindent megbocsátok
Ahogy Te is
Gyűlölöd a megbocsátó lelkem
Gyűlölöm nevetésed
Gyűlölöm a csillogó vágyat szemedben
Gyűlölöm, hogy nem nekem csak a testnek szól, mely az enyém
Gyűlölöm, hogy folyton újra kezded
Gyűlölöm a vágyat, mi irántad hajt
Gyűlölöm az ámítást
Gyűlölöm azt, aki akkor vagyok mikor mellettem vagy
Gyűlölöm, hogy csak egy szexjáték vagyok neked
Gyűlölöm a fájdalmat, mit okoztál, mert rám vágytál
Gyűlölöm az önzőséged
Gyűlölöm az önzőségem
Gyűlölök mindent mi Te vagy, de legjobban Azt
Gyűlölöm, hogy nem tudlak gyűlölni igazán

Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni

Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!Gyűlölök rád gondolni 

Szeretet
 
Semmi sem rendezettebb, mint az
Amit a szeretet rendez el
És semmi sem szabadabb, mint az
Amit a szeretet köt össze

Valahányszor valaki megnyugtatásra vágyik, megkéri barátját, gondolja azt, amit ő kíván, amiről szeretné, ha igaz lenne

„Féltem, hogy elveszítem, ezért szorosan magamhoz öleltem. Nem is sejtettem ekkor, hogy egyszer majd ölelő karom lesz gyilkosa

 

„Adj lehetõséget a másik embernek, hogy fontosnak érezze magát

„Próbálj ne sikeres, hanem értékes emberré válni

„Hosszú álom az élet
Van, aki rosszat álmodik
Van, aki szépet
Én azt kívánom, neked álmodjál szépet
S az álmod soha ne érjen véget

 

„Azt hiszem, az életem olyan, mint egy elkoptatott közhely. "A lány, aki annyira szerelmes volt, mégsem viszonozták…" Ez lennék én. De én nem akarok a hősnő lenni egy tragikus szerelmi történetben! Csak egy hétköznapi lány szeretnék lenni, aki szeret, és akit szeretnek

„Tudod, az érzelmek és a tettek mindig összefüggnek. Egyik nem létezhet a másik nélkül

„Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad

 

"Csókra" rímel az "élvezet", így lesz verssé az életed

„A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.” (Arthur Golden

 

„Aki boldog könnyen boldogít másokat is, mi csurogjon az olyan forrásból, mely maga is száraz

 

„A szeretet azokat a könnyeket is meglátja, amelyeket nem sírtak el, és azokat a kéréseket is meghallja, melyeket nem mertek kimondani

 

„Nem múlnak Ők el, Kik szívünkben élnek
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek

 

„Vesztettél el jó barátot
hagytad kihűlni a szerelmet
Mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: "SZERETLEK

 

„Szeretni azt jelenti, hogy figyelsz

 

„Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni

 

„Szeresd önmagad,hisz aki saját magát nem szereti,az mást sem szerethet igazán

„Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán? Hallottad, amint az esőcseppek földet érnek tompán? Követted szemeddel egy pillangó szeszélyss röptét? Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?...S amikor kérded: -Hogy s mint? –Meghallod a választ? Mikor a nap véget ér, te ágyadban fekszel, s közben tennivalók százai cikáznak fejedben? Szoktad mondani gyermekednek, -majd inkább holnap-? Hagytad kihűlni a barátságot, szerelmet, mert nem volt időd felhívni, hogy annyit mondj: -Szeretlek

 
Hiány
 
 
Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és Rád gondolok..., halkan érted sóhajtok

 

„Fekszem az ágyamon, hiányzol, akkor is, ha nem akarom. Nem tudom, mit tegyek, hogy Hozzád közelebb legyek

 

„Sokszor gondolok rád, és ez fáj nekem, mióta elmentél más lett az életem. Más lett az éj és más a nappal, már csak álmaimban, halmozol édes szavaiddal

 

„Rád gondolok titokban, szerelem tüze lángol arcomban, szeretnélek látni, gondolatban veled szállni. Karodba belebújni, s a magánytól elbúcsúzni

 

„A nap  minden órájában rád gondolok, és az alól ez a pillanat sem kivétel! Szeretlek

 

„Alig pár napja öleljük egymást, mégis olyan rég, hogy sosem vagyok egyedül. És ezért nem rossz, ha nem vagy velem, hanem nagyon jó, ha velem vagy

 

Minden elmúlik, mint az álom. Elrepül, mint a vándormadár. Csak az emlék marad meg a szívemben, halványan, mint a Holdsugár

 

„Fáradt vagyok, de nincs ki elringasson. Álmos vagyok, de nincs ki megnyugtasson. Kell valaki a szívemnek, elmondom csak neked: hiányzol

 

„Csöndes éjszaka, ha elkerül az álom minden érzésemmel TE utánad vágyom! Suttog a némaság ábrándos meséket, mindig azt suttogják LÁTNI SZERETNÉLEK

 

„Szerelmes szívem érted eped, a világon mindent megadnék neked. Éjjel-nappal arra várok, hogy egyszer veled legyek

 

„Ha majd leszáll az éjszakai lepke és az égen ezer csillag ragyog, gondolj rám, mert szeretlek, akármilyen távol is vagyok

 

„Fontos üzenetem van a számodra: amikor írom, rád gondolok, amikor küldöm rád gondolok, amikor megkapod rád gondolok és most is rád gondolok

 

„Érzem, ahogy a forró könny égeti arcomat, érzem, ahogy lágyan simogatsz. Érzem, hogy néha itt vagy velem, de bárcsak örökké fognád a két kezem

 

„Csendes éjszakán, ha elér az álom minden emlékeddel te utánad vágyom, álmodok felőled csendes kis meséket és mindig az a vége, hogy IMÁDLAK TÉGED

 

„Mért fáj a szerelem, mért kell szenvedni érte, majd, ha minden elmúlik megtudod miért sírtam érted

 

„A párnámra könny hull, mert nem lehetek veled, szívemben fény ragyog, mert NAGYON Szeretlek

 

„Csendes éjjel édes álom, hamar tovaszáll, felébredek, kicsi szívem vadul kalapál. Kispárnámat szorongatom, könnyes a szemem, szeretném, ha velem lennél, mindig csak Velem

 

„Unalmamba fulladt magányom, csak azt a szép órát várom, mikor újra veled lehetek. Tudnod kell: nagyon szeretlek

 

„Hiányzol nekem, mint, hajnali rétnek a gyöngyöző pára, vágyom rá, hogy édes csókot lehelhessek kicsi piros szádra! Csókod izét már alig várom csak te vagy kire vágyom

 

„Azt tanultam, hogy egy nap 24óra, egy óra 60perc. De azt nem tudtam, hogy egy másodperc nélküled maga az örökkévalóság! Szeretlek

 

„Szeretnélek minden percben látni, hűvös alkonyatkor szívedbe zárni. Nem jössz, de oly jó várni, hazudni a szívnek, hogy ne tudjon fájni

 

„Mikor rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis oly távol, csak én tudom, hogy mennyire hiányzol

 

„Fáj a lét a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy itt velem

 

„Nézz ki az ablakon, felhőtlen az ég, a vágyaim szállnak feléd. Arra gondolok, most milyen jó lenne Veled, és én vajon most hiányzom Neked

 

„Mikor ébren vagyok, te jársz az eszemben, hozzád száll minden gondolatom. Mikor elalszom, rólad álmodok, az ólomlábú időt sokszor, hajszolom. Várom a percet, a jöttödet, mikor a kezem, a kezedbe teszem

Távol tőled szomorú az élet. Szívem azt dobogja, látni szeretnélek. Ezzel a pár sorral

azt üzenem néked, nem élhetek úgy, hogy ne lássalak téged

 

„Könnyes szemmel a hívásod várom, a fájdalom ajtaját magamra zárom. Bújtass el, hisz egyedül fázom, s lelkedben szeress, ha néha hiányzom

 

„Éjszaka felriadok nem vagy itt velem utolsó hangod, mosolyod még jelenként él bennem, csak tudd: Bennem élsz kedvesem

 

„Hiányzol, ha nem vagy velem, édes csókjaid hiányoznak nekem. Oly jó lenne most veled lenni, S mindig csak téged ölelni

 

„Feküdj az ágyba, betakarlak, hunyd le szemed, megcsókollak álmodj rózsát, szép világot álmodra, majd én vigyázok. Távol vagyok, mégis veled, ugye érzed, fogom kezed

 

„Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon

 

„Ha ajkad vágyik csókra, gondolj rám ki ezt a pár sort írta. Akármilyen távol vagyok tőled, szívem mégis álmodik felőle

 

„Hiányzol. könnyebb leírni, mint elküldeni

 

„Csókok szállnak feléd gondolatban, epresek, mézesek, hagyd, hogy gyengéden testedhez érjenek, hagyd hisz élek, létezek, szeretlek

 

„Megírom most Neked, hogy nagyon szeretlek, bárhova visz a sors, el nem feledlek. Messze vagyok Tőled, nagyon távol, de, ha szíved szeret, engem megtalálsz bárhol

„Ha ezt a pár sort olvasod, magányos szívemet láthatod. Gyenge szenvedő testem ábrázol, mert ő is érzi, hogy hiányzol

 

„Ha tudnád hányszor gondolok rád, s hányszor töltöm ébren az éjszakát, s hány könny szökik szememre érted, s mindez azért van, mert Szeretlek Téged

„Szállj a széllel kedvesem, csillogó szemeddel ints nekem, s álmodban repülj hozzám sebesen

 

„Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom

 

„Ha még érzed a virág illatát, ha még, hallod a csalogány dallamát, ha sírni tudsz, azért kit igazán szeretsz, megtudod, hogy mi az a nagy szerelem

 

„Hiányzol nekem, mint, hajnali rétnek a gyöngyöző pára, vágyom rá, hogy édes csókot lehelhessek kicsi piros szádra! Csókod izét már alig várom csak te vagy kire vágyom

 

„Hiányoznak a melléd fekvős, hozzád bújós pillanatok. Hiányzik ahogy rám nézel. Hiányzik, hogy hozzám érj, hogy magadhoz húzz, hiányzik az ölelésed. A csókod. Ahogy a levegőt veszed. De leginkább az hiányzik, aki vagy, mikor velem vagy - és ami én vagyok, mikor melletted vagyok

 

„ I miss you when something really good happens, because youre the one i want to share it with. i miss you when something is troubling me, because youre the only one who understands me so well. i miss you when i laugh and cry, because i know that youre the one who makes my laughter  grow and my tears disappear. i miss you all time, but i miss you the most when i lie awake at night and think of all the wonderful times we spent with each other those were some of the best memorable of my life

 

„Fáj a lét, a létezés, A lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem

 

„Mikor Rád gondolok, megremeg a lelkem, ilyenkor úgy érzem, bilincsben a testem. Mindig itt vagy velem, mégis olyan távol, én tudom csak drágám
mennyire hiányzol

 

„Nélküled fáj, sajog a szívem

Nélküled üres az életem

Éjszakánként csak rólad álmodom

Magányosan sírok az ágyamon

„Miként a tiszta űrben a világok
lebeg keringve bennem a hiányod

 

„Nincs semmim, elvesztem.. de az Ő hiánya ott van



 
Fájdalom
 

Múlt rejt, de a szív nem felejt

Nem az az igazi fájdalom, mitől könnyes lesz a szem, hanem, amit magunkban hordozunk titokban, csendesen

 

Ha belenéznél egy lány szívébe… meglátod azt, hogy mennyit sírt valójában. Látni fogsz titokat, barátságokat, hazugságokat…de látni fogod azt is, amit talán sosem értesz meg: hogyan tud erős maradni akkor is, ha semmi sincs rendeben

 

Amire legkevésbé sem gondoltunk volna, abból lett a nagy baj

 

Oly szomorú egyedül lenni, valakit mindenütt keresni. Valakit hiába, aki nem jön többé soha, feledni valakit, lehetetlen csoda. Mert akit szeretünk, nem feledjük soha


 

 

 

 

Asztali nézet