---
Szakítós versek idézetek,képek
Elég volt egy perc, hogy megszeresselek, de nem elég egy élet, hogy elfelejtselek.
Meghal a remény és meghal a lélek, egyszer még sajnálni fogom, mi semmivé lett. Ekkor már késő, meghalt a lélek: SzeretIek Téged amíg csak élek...
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejted. Már csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.
Miért nem hiszed el nekem ezt a vallomást?
Ha nekem születtél, miért nem vagy az enyém?
Ha nem nekem születtél, miért születtem én?
Egy álarc mögött, rejtem el a könnyem a világ elől.
Kárhozott vád, veled bűnbe estem 100szor.
De mától a múlt ami nem érdekel, viszlát édes,
Gyorsan felejts most el!
Hiába szakad a szív,
Fel sohasem hív, mondd minek is várok rá,
de ma elengedem,többé nem keresem.
Veled magam baby jól megégetem!
Mért fáj a szerelem, mért kell szenvedni érte, majd, ha minden elmúlik megtudod miért sírtam érted!!
Véget ért egy kis rövidke élet.
Arra kérlek már csak,
Ne feledd, téged egy szív, nagyon szeretett.
Emlékezz mikor minden véget ér
Nézz rám, fogdmeg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Emlékezz, mennyire szerettél
Mennyire fájt mikor elmentél
Nézz rám, fogdmeg a kezem
Szorítsd meg bátran, míg lehunyom a szemem.
Szívem már nem dobog érte.
Nem akarom többé látni,
Mert szívem újra elkezd lángolni.
Bár sosem érdekelt olyan nagyon.
Sőt nem is szeretem, hagyom,
Hagyom, hogy éljen
S valakivel lázban égjen
Engem már tényleg nem érdekel,
és hogy magamnak is hazudjak,
Ezt érte el.
Valahol messzi távol, valaki szíve érted lángol!
A nevedet egy szív hűséggel őrzi, ha te is szereted válaszolj Neki!
Hiányzik egész tested, hiányzik tényleg!
Bárcsak itt lennél s nem szenvednék már
Bárcsak azt mondanád itt várok rád. "
Tőled tanultam meg igazán szeretni, Boldog ragyogással vidáman nevetni, Megtanultam kiolvasni a csillogó szemedből, Ami felém árad szerelmes szívedből.
Tőled tanultam meg ölelni, csókolni, Csapongó lélekkel vidáman dalolni, Mindent ami szép és jó van, egyedül csak tőled kaptam, Cserébe én neked a szívemet adtam.
Te vagy az életem, ki mellett élhetem életem, s Te vagy életem értelme, kinek élete nem élet nélkülem.
Egy pillanat alatt el raboltad a szívem, egy pillanat alatt egy új érzést gyújtottál fel bennem. Ez az érzés szüntelenül lángol és te napról napra jobban hiányzol!!!
egymás karjaiba borulva, siratva a közös emléket.
Egy álom lassan elgurult, de ne sírj,
hisz minket összeköt a múlt!
Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre.
Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti,
hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni a maga útján
- abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám.
De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."
Nézz a szemembe, s add önmagad!
Akármit mondhatsz, tagadhatsz szüntelen,
magadnak vald be hiányzik, hogy fogd kezem.
Olykor még nekem is hiányzik csókod,
de már nem akarom hallani soha több bókod.
Nem tagadom, soha nem feledlek!
Te se tagadd meg a közös emlékeket..
Viszlát kedves, őrizzenek az emlékek,
s jussak eszedbe, ha gondolatod eltéved
Csak a négy fal és emlékek hada.
Minden ijesztő mi körülvesz,
sok ismeretlen arc megtéveszt.
egyedül maradt lelkem,
minden üres lett bennem.
Magaddal vittél mindent,
nem hagytál mást csak emlékeket.
aztán lelketlenül tiportad a sárba.
Ha meg tudtad tanítani, milyen az élet,
tanítsd meg azt is, hogyan kell feledni téged!"
s most már végleg elmegyek.
Egy lány félre áll az utadból,
nem lesz többé a játékszered!
Köszönöm a könnyes éjszakákat,
köszönöm, hogy szerethettelek.
Egy világot törtél össze bennem,
ne hidd, hogy könnyen elfelejtelek.”
Amikor megláttalak úgy éreztem megállt a Föld. Mindent olyan csodásnak láttam és elvakultam a boldogságban. Te megszerettél engem és én is téged...
Boldog voltam melletted,mert te végre igazán szerettél. Talán még soha nem éreztem ilyet,s emiatt nem akartam belátni, hogy ez nem fog menni...De végül bekellett látnom... :/
Bekellett látnom, mert nagyon meg kedveltelek és mert tudom, hogy mellettem nem lenne jó neked.
És talán azért is mert ez az egész nekem most nem menne...
Hidd el te nem tehetsz semmiről! Bár mi már nem találkozunk többé, mert neked felejtened kell, egy dolgot kérek. Ne változz meg! Maradj meg ez a fantasztikus ember aki eddig voltál és hidd el rádmosolyog a szerencse! És a múltad már csak egy régi emlék lesz amit mosolyogva felteszel a padlásra egy fekete dobozban.
Sajnálom, hogy ezt tettem, de szeretlek és ezért elkellett téged engednem. Azért, hogy egy nap valóban boldog lehess egy lánnyal, egy olyannal aki megbecsül téged.
Lehet, hogy most utálsz de egy nap remélem ráfogsz jönni, hogy jól döntöttem, és talán a múltat feledve egyszer igaz barátok lehetünk...
De ha neked ez nem megy azt is megértem. És bár nehezen írom le de akkor -Szia!
Ha majd esetleg meglátsz az utcán már nem kell köszönnöd hisz ha ezt választottad én elfogadom. Csak nézz rám és menj tovább mint egy idegen s talán 1x én is elfogadom, hogy már nem vagyunk barátok, csupán 2 ismerős akik régen szerették egymást...
Levelet írok, ha meg nem sértelek,
Bocsánatot kérek, ha megbántottalak.
Nem akarom szíved nyugalmát zavarni,
De e levél nélkül nem tudnék aludni.
Most, hogy köztünk mindennek vége
Te akartad így hát elbúcsúzom én.
Kiöntöm szívemből a sok régi álmot,
Kívánok tenéked sok-sok boldogságot.
Tapasztalni fogod, ha múlnak majd az évek
S gyönyörű szemedben ritkulnak a fények.
Az örökség simogat lágyan,
Te voltál csak te, akit én szerettem.
Elválunk szép csendesen.
Igyekszem elfeledni, de már értem, hogy nem tudom,
Feledni azt a sok szép emléket, az első csókot,
A hajad színét, a kezed melegét.
Szívem már nincs, mert nálad maradt.
Nem hoz többé örömet a tavasz.
Tavasszal, majd ha az orgona virágzik.
Minden csitri lány egy fiúval játszik.
Vissza kívánnál, de már én nem leszek,
Nem találsz senkit, ki jobban szeret, mint én,
Piros betűkkel írom, hogy SZERETLEK
Mert nálam jobban, már senki se szerethet.
Én, soha nem feledlek téged,
Most eldobtál, mint egy kopott ruhát,
De azért nem tudok haragudni rád.
Szeress, egy szebb lányt, mint én vagyok,
Kinek szeme csillagként ragyog,
De ígérd meg, hogy néha gondolsz rám.
Ha csókot fogsz kérni egy nyári éjszakán.
Azt a másik lányt, a karodba zárod
A Hold ezüstöt szór rátok.
Akkor évek múltán álmodom csendesen,
Hogy te megint jól vagy.
Mosolyogva mondod a lány szemébe,
Hogy örökké szereted, s egy év múlva vége.
Nem fog az én szívem örökké boldogtalan lenni,
Nem fog az én szívem örökké könnyezni.
Nem csókolom álmomban lázasan szádat,
Nem fogok bánkódni utánad,
De tovább nem nyújtom soraimat,
Mert még megsokallod a panaszos sorokat.
Ebből megtudhatod, mi vagyok, és mi voltam,
Ha nem kellek, gyűlölj meg jobban,
Napsugaras régi álmok, ó, de messze jártok.
Búcsúzom kedvesemtől, kit többé sose látok.
Bánatom siratója lesz egy régi álom,
És a szívem nem szerethet mást ezen a világon.
Nem írok többé, nem panaszkodom,
Fájó szívvel búcsúzom.
Azt kívánom én, hogy évek múltán,
Egy lánnyal nagyon Boldog Légy !! Búcsúlevél
Ígérem nem zavarlak többé ,
s most már végleg elmegyek.
Egy lány félre lép utadból,
és nem lesz többé a játék szered.
Köszönöm,hogy szerethettelek,
egy világot törtél össze bennem.
De ne hidd,hogy könnyen el felejtelek.
Ha látlak párnámat könnyel öntözöm,
hangod sebet üt bennem,
de ezt a fájó érzést mégis köszönöm.
Nevettél mikor engem sírni láttál.
Csalódott szívemmel szívtelenül bántál.
Te sem fogsz mindig kacagni nevetni.
Te is fogsz az életben sírni könyörögni.
De akkor már késő lesz.
Nekem Te mondtad,
hogy túl vagy már mindenen.
Mondhatod gúnyosan,hogy elmúlt szerelem.
Áruló fények másról beszélnek,
azon a közömbösnek tűnő szemeden.
Fogadj el engem úgy ahogy vagyok,
hisz ennél szebb emléket úgysem adhatok.
Rossz is voltam hozzád szívtelen.
Bocsáss meg mindent kedvesem.
Én is tartozom egy vallomással.
Nem lehetsz boldogabb soha mással.
Ha azokra gondolsz kik téged szeretnek,
Gondolj rám is mert Én is szeretlek!
Búcsúlevél
Egy fájó érzés tölti el szívemet.
Borzasztó csalódás,
mit feledni nem lehet.
Elhagyott ember lett belőlem.
Meg tört a szívem,s elhagyott reményem.
Gyötör a fájdalom elveszi eszemet.
Miért kell élnem?-Nélküled szenvedek!
Nincs kedvem elhagyott engemet.
Csak az igazság maradt,
mi meg ülte lelkemet.
El tudtad feledni,hogy szerettelek.
Azt a sok percet mit veled töltöttem el.
Eldobtál minden-minden szép emléket.
Össze törted szívem,
s elhagyott reményem.
Kísérj el majd az utolsó utamon.
De ne feled szeretlek nagyon.
Ha a testem rideg deszka körülfogja.
Lelkem a sírhalom nyomja.
Fejem felett lesz majd a kereszt.
Arra írd fel hogyha még szeretsz.
S éjszaka örök almomból vissza-vissza térek
Mesélj a múltadról mondj valami szépet!
Búcsúlevél
Egy lány ül a földön, hosszú haja a szemébe lóg,
Csendben ír, kezében egy fekete toll.
Az életét írja papírra, mely ma véget ér,
Eljön érte a Halál és kezét nyújtja felé.
A lány leírja az utolsó mondatot,
A tollat leteszi, melyen vér csillog.
Vérrel írta a levelet, a saját vérével,
Majd egy gyertya alá rejti, hideg kezével.
A szíve már régen fagyos, senki se szerette,
Aki ismerte, az is csak elment mellette.
E levelet egy régi barátjának írta,
Aki már nagyon rég nem érdeklődött róla.
Az egyetlen ember is elhagyta, akit szeretett,
Ezért úgy döntött, hogy ennek ma véget vet.
Nem volt miért éljen, ezért hívta a Halált,
Ki el is jött, betartva a szavát.
Megfogta a lányt és magával vitte,
A csendes, örök sötétségbe.
Elmegyek, az út hosszú, de magammal elviszem emléked. Nem tudom mit hoz a sors, szebbet, jobbat-e a múltnál, de azt tudom a szívem nagyon fáj.Eljött a búcsú perce menni kell, Téged hogyan hagyjalak el? Fáj ez-az óra, fáj-e nap, nem tudom látlak-e még valaha.A szívem rejtekén a legdrágább kincs Te vagy. Száraz a szemem csak a szívem könnyes, szerettem és feledni kell szeretetem. Búcsú! - Mily kegyetlen-e szó és mily sokat rejt magába. Búcsúzunk és elmegyünk, emlékünk marad itt csak, de idővel az is elkopik. S, miként felhő takarja el a napot és eltűnik ragyogása, úgy tűnünk mi is el az idők távolában. Néha leülünk azért és a múltra gondolunk, ilyenkor eszünkbe jut, kit oly jól ismertünk és szerettünk nagyon. Ilyenkor újra fáj a régi seb, újra vérzik a múlt. Óh, ne hagyd, hogy a búcsú ilyen sorsra jusson, óh, ne keljen emlékeznünk. Búcsúznom csak Tőled ne keljen, maradj meg nekem örök időkig, szerelmünket csak az öregség szakítsa meg!
Múlnak a napok és gondolkodom,
Néha egy könnycsepp folyik az arcomon.
Ülök a csendben és elmélkedem,
Anyám, miért hagytál el engem?
Szívem olyan nagy, hogy mindent odaadnék,
Csak még egyszer hozzád közelebb mehetnék.
De távol vagy tőlem, még akkor is ha látlak,
Ez a távolság, csupa-csupa bánat.
Én is gyermek vagyok, én is megszülettem,
De neked a jó Isten, mást adott helyettem.
Eldobtál engem! Mondd mit tehetek?
Anyám! Miért nem szeretsz engem?
A vagyont többre nézed, ez a te életed!
De hogy tudsz elhagyni egy szomorú gyermeket?
Mind a két kezemmel kapaszkodok érted,
Ne fordulj el kérlek! Szeretlek téged!
Vinném a virágot, jönnek az ünnepek,
Mondd, kinek adjam, ha nincs szeretet?
Eldobom az úton, nincs hova tennem,
Szomorúan megyek, mert nem szeretsz engem.
Talán a jó Isten erőt ad nekem,
És ezt az egészet átvészelem.
De én akkor is a te gyermeked vagyok!
Mert a jó Isten velem volt és egészségben hagyott.
Szavazás