---

 

1848. március 15.

“Készülj, hazám,
Készülj, boldog haza!
Oly ünnep vár reád, amilyet
Még nem pipázott magyar ember,
Amely a lőcsei kalendáriom.
Készülj hazám!”

 

Ma ünnepeljük hazánk egyik talán legfontosabb napját, március 15-ét. Azt hiszem, méltón kezdtük a megemlékezést a fenti versrészlettel, Vörösmarty Mihály tollából.
Az ünnep történelmi hátteréről kaphattok információt.
Idén nézzük ezt a napot más szemszögből, úgy gondoltam a legjobb szemléltetők csakis a versek lehetnek! Nagy költőink, íróink írhatták le igazán azon érzéseket, amiket akkoriban érezhettünk mi magyarok.

“Van-e egy marok föld a magyar hasában,  
Amelyet magyar vér meg nem áztatott?
Haj, de már nem látszik a nagyősök vére,
Fiaik befesték ujra feketére
A földet, rákenték a gyalázatot!

Szégyen, szégyen! egykor mi valánk a sorsnak
Számadó könnyében a legelső szám.
S most leghátul állunk semmit nem jelentve…
Kik lábunk ölelték egykor térdepelve,
Most arcul csapkodnak…szégyen rád, hazám!“
Petőfi Sándor - Van-e egy marok föld…

 

 

Igen, az Ige testté lett, derék
És lelkes nézők tapsoltak neked,
Színházi est, melyen-ó büszkeség!-
a gondolatszabadság született.
Aktoraid: Petőfi, Jókai,
Vasvári, Táncsis és a korai
Tavaszi mámor sok nagy ifja még,
Színésznőd Laborfalvy Róza volt,
Ki Jókainak szívére hajolt…
Ó régi szép est: jössze-e vissza még?
Juhász Gyula - 48 március 15.